Az anyák nem azért lesznek ám depressziósak, mert nincs mit csinálniuk és jó dolgukban nekiállnak luxushisztizni, hisz van 1-2-3 életviteli tanácsadójuk, akik beosztják az idejüket. Az anyák attól lesznek depressziósak, hogy a kutyát nem érdekli, hogy ő velük mi a fasz van.

Mert számtalanszor halljuk azt a kérdést, hogy:
- jó gyerek?
- jól alszik?
- jól eszik?
- beszél már?
- stb, stb, stb., DE,

a legritkább esetben hallasz ilyeneket:
- TE hogy vagy?
- tudsz aludni?
- tudsz pihenni?
- van módod kikapcsolódni?
- volna kedved találkozni?
- nincs szükséged esetleg valamire?
- tudok valamiben segíteni?
- mikor értek rá? Átugranék beszélgetni...

A "barátok" egyik fele azért nem ér rá, mert már van gyereke, a másik fele meg azért, mert még nincs.

Közben meg jönnek a nyomasztó gondolatok. Kéne kistesó, vagy nem kéne kistesó?! Ha jön kistesó, akkor anyagilag továbbra is nagyon kemény lesz a helyzet, ha nem jön, hova a viharba mész vissza dolgozni, ami a lelkedet sem nyomorítja meg, pénzt is keresel vele - nem alamizsnát - és még a gyerekedre, családodra is marad mellette időd... Kéne egy normális ovi, ahol a tündérlelkű, ártatlan gyermekedet nem nyomorítják bele a társadalom kockájába és nem uniformizálják egy versenyistállóhoz megfelelően... És még sok minden kéne, de legfőképp megértés, törődés, gondoskodás az anyákról, akik 24/7-ben megértenek, törődnek és gondoskodnak...

Ez nagyon kéne...