Szeretem a reggeleket. A gyerekemnek még olyan finom, meleg, álomszaga van. Már leszámítva az alaposan telidurrantott pelenka bukéját. 

Ilyenkor a gyerek még szüttyög, hangosan cuppogtatja a hüvelykujját, gigantikus nyögdécselések közepette nyújtózkodik és láthatóan félig még az álomvilágban tekergőzik. Nem reklamál, nem toporzékol. Ébredezik. Az átlag 8-12 óra alvás után. 
Nos, ebben egészen biztosan nem rám ütött. Mármint ebben sem. Atyjának van ilyen jó alvókája.

Teszi mindezt úgy reggel hattól, szép lassan bootol be a rendszer. Én felébredek az első hangos cuppogásra, gyorsan lefutom a reggeli köröket - igyekszem alaposan megrágni a reggelimet -, hogy azonnal teljes harckészültségben rendelkezésre álljak, amint szükség van rám. Aztán várok.
Most 8:47 van és ő még mindig teljesen jól elvan, nem igényli az asszisztenciámat.
Tegnap megpróbáltam még aludni egy kicsit. Amint elfészkeltem magam és becsuktam a szemem, abban a pillanatban megéberedett a kis átokfajzat. Tehát ezt nem kell csinálni.
Vélhetően ez lesz az az időszak, mikor van időm kicsit a netet bújni kényelmesen a laptopon és nem fél kézzel egyensúlyozva telefonon az ölemben szendergő gyermek felett.

Szóval a reggelek. Amint hajlandó felébredni jön a reggeli pipere. Valamilyen csodálatos oknál fogva a pelenkázón teljesen jól elvan a gyerek. Az esetek 90%-ban csendesen elnézelődik, vagy hangosan bazsalyog, a személyzettel koketál.
Miközben lerobbantom róla az éjszakai termést, szoktam kérdezgetni, hogy mi történt az éjjel, mit álmodott, merre járt álmában és bár beszélni nyilván nem tud, egy ideje már olyan színes arcmimikája van, hogy élvezet figyelni. Mesél az arca, látszik rajta, hogy válaszol ő, csak a maga módján. Vannak eseményesebb éjszakái és vannak, mikor középszar hangulatban ébred.
És nem az a durva, hogy "elmeséli", hanem az, hogy álmodik. De már a megszületése óta. De vajon miről álmodik egy újszülött csecsemő?! Oké, most már két hónapos, de a 0. km-nél...

S mivel itt olyan jól elvan, még a pelenkázás befejezése után is ott szoktam hagyni és föléhajolva dumcsizni vele. Hatalmas hangos mosolyokkal szokta meghálálni. Egy videót már készítettem is erről, csak sajnos túl sok látszik a műveleti területből, úgyhogy hamarosan újra nekifutok. 

Szóval a reggelek jók. Mert még csak eztán következik az összebújós etetés. A Hintaszékben. Amibe néha mindketten belealszunk, olyan kényelmes.