Az életem folyamán sokszor hangzott már el a számból, hogy a magyar nyelv beszédes. Bár legtöbbször szarkazmustáblával a kezemben. Pl. mikor a casino vendég dühöngött, hogy miért nem ad a gép, én meg felhívtam rá a figyelmét, hogy a masinának az a neve, hogy "nyerő gép", nem pedig "nyerő vendég". Mint ahogy a hely neve is az, hogy "nyerő terem"...
Azaz nagyon odafigyelve kéne a szavakat használni bizonyos esetekben.
Az egyik ilyen kiemelt fontosságú esemény az "áldott állapot". Valaha, még a bibliai időkben ezt a csodálatos szópárt használták. Meg azt is, hogy gyermekáldás. Mert a gyermek valóban áldás. Egy apró élet, aki őszinte szeretetével, feltétlen bizalmával, határtalan naívságával csüng a róla gondoskodó "személyzeten". Akikkel megosztja örömét és bánatát.
Az áldott állapotból egyszer csak állapotos lett, majd hamarosan várandós és legutóbb már "csak" terhes. S itt jön a képbe az alapfelvetés, azaz a szavak ereje, jelentéstartalma. Egy gyermek érkezését nem szabadna pusztán teherként megélni, leminősítve néhány plusz kilóvá, amit szülés után társadalmi elvárásra gyorsan le is kell adni - nem törődve azzal, hogy van némi köze a tartós, hosszútávú tejtermeléshez -, fizikai kellemetlenséggé degradálni.
Aki teherként éli meg a hónapokat a gyermek érkezéséig, az utána vélhetően a gyermekkel való törődést is diszkomfort élményként fogja megélni. Mert az micsoda önfeladással jár. Igen, feladod a korábbi gyermektelen énedet és anya lesz belőled. Az anyaság pedig nem pusztán azt jelenti, hogy etetem, tisztába rakom, elaltatom, oszt jónapot, majd felnő a járókában a tévét bámulva. Az anyaság 24/7 elfoglaltságot jelent. Szolgálatot, ami fáradtsággal jár, amitől néha csak hányni jár beléd a lélek, de a kölyök egyetlen őszinte mosolya - s neki még csak olyan van - feledteti veled azt az ipari mennyiségű kávét, amit születése óta magadba öntöttél.
A várandósság 9 hónapja már maga egy csoda. Azok a változások, amik a női testben végbemennek, úgy külső megjelenés, mint hormonális szinten, nem degradálhatók le pusztán teherré. De ami semmiképpen nem, az a lelki élmény, amit egy új élet kifejlődése jelent. Hogy egy kis lélek téged/titeket választott a világra jöveteléhez. És ez oltári nagy felelősség. Megadni neki mindazt, ami képességeidből, lehetőségeidből, erődből csak telik.
Ha tehetném, betiltanám ennek a szónak a használatát a gyermekvárásra nézve, mert a tudatalatti dolgozik és nagyon-nagyon tudatosan oda kell koncentrálni, hogy ne húzzon le minket a teher. Komoly odafigyelést igényelt nekem is, hogy a "várandós" kifejezést használjam, míg a csöppem meg nem született. S bár a saját eddigi életem nagyjából megszűnt létezni, nem élem meg teherként, hogy a korábbi szokásaim durván 97%-áról le kellett mondanom. Mert ez a csöpp kis szeretetgombóc minden percben ad valamit, amit nélküle sosem élhetnék meg. A gyermek ajándék, nem teher.